A review by lobo1tomia
A halál és a pingvin by Andrey Kurkov
4.0
Teljesen odavoltam Nick Hornby olvasónaplójáért és úgy gondoltam, ha belefutok általa ajánlott kötetekbe, elolvasom, sőt keresni fogok néhányat amiről olyan jókat írogatott. Így volt ez A halál és a pingvin esetében is. Persze Hornby kicsit fenntartásokkal állt neki a regénynek “olyan könyv, amelyet az emberek feltétel nélkül szeretnek.” S ez őt el szokta rettenteni, főleg az állatos könyvekkel szemben van fenntartása, főleg ahol az állat nem metafora hanem igazi lény. De aztán elolvasta a regényt és azt mondta, hogy “üde, mulatságos, okos, hihetetlenül érzékeny és lebilincselő, mega a pingvin pedig a teremtés csodája. Az is lehet, hogy ezentúl kizárólag állatokról szóló könyveket fogok olvasni.” Úgyhogy amikor a Líra és Lant boltban véletlenül belefutottam, egy 200ft-os példányba, azonnal meg is vettem a kötetet.
A sztori szerint a munka és ihlet nélküli ukrán író, Viktor magához vesz háziállatként egy pingvint, amikor a helyi állatkert pénzhiány miatt kénytelen kiárusítani a készletét. Úgy gondolja, agglegény lakásába elkél valami háziállat, miután a barátnője elhagyta. Misa a pingvin azonban kész jellem, s legalább annyira melankolikus, mint új gazdája. Aztán Viktor új munkát kap, egy helyi lapnak kell nekrológokat írnia. Olyan prominens emberekről, akik még életben vannak, előrelátó a lap főszerkesztője. Viktor amúgy is elég melankólikus és igazán neki való a rövid szösszenetek írása, s gyönyörű elégiákat ír mindenféle gyanús elemekről. 90-es évek közepének Ukrajnájában járunk, ahol van maffia, titkos ügyletek, politikai gondok stb. Később Viktornak feltűnik, hogy azok, akikről írogat, sorra halnak meg különleges balesetekben. S bár egyre több fura dolog történik körülötte, hirtelen még családja és barátja is lesz, de néha el kell menekülnie, ő csak dolgozik, olykor el kell menekülnie, temetésekre járnia, de Misával szinte bármit túlélnek. Persze csak egy bizonyos pontig. De várhatóan előbb-utóbb
A pingvinek mindenkit levesznek a lábukról, ez nyilvánvaló, hiszen még Paris Geller és Doyle se bírták száraz szemmel végignézni a Pingvinek vándorlása című filmet, s ne is beszéljünk ugye a Madagaszkár őrült akciócsoportjáról akik a saját szárnyukon viszik el a filmet. Misa pont úgy viselkedik, ahogy elvárná az ember egy pingvintől aki kicsit depressziós: néha csak ácsorog a sarokba a falnak támaszkodva, esetleg a tükörben nézegeti magát, remélve hogy van társa, örömmel pancsol a hideg vízzel teli kádban vagy nekidől a gazdája lábának. Szóval igen, pingvinekkel még a halál is eladható és ez Kurkov regényében szó szerint értendő.
Viktor egyenes leszármazottja a klasszikus orosz regényekből ismert főhősnek, aki csak él, hagyja hogy sodorja a sorsa és ritkán szedi össze magát annyira, hogy valamit önállóan cselkedjen. S ez engem eleinte még szórakoztatott, aztán kicsit idegesíteni kezdett, úgyhogy nem sikerült annyira lenyűgöznie a könyvnek, mint Hornbyt. Nem volt azért rossz könyv, de tényleg a pingvin miatt meg a hitelesnek érzett ukrán életleírások miatt érdemes elolvasni.
Eredetlige: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2009/04/08/andrej_kurkov_a_halal_es_a_pingvin/
A sztori szerint a munka és ihlet nélküli ukrán író, Viktor magához vesz háziállatként egy pingvint, amikor a helyi állatkert pénzhiány miatt kénytelen kiárusítani a készletét. Úgy gondolja, agglegény lakásába elkél valami háziállat, miután a barátnője elhagyta. Misa a pingvin azonban kész jellem, s legalább annyira melankolikus, mint új gazdája. Aztán Viktor új munkát kap, egy helyi lapnak kell nekrológokat írnia. Olyan prominens emberekről, akik még életben vannak, előrelátó a lap főszerkesztője. Viktor amúgy is elég melankólikus és igazán neki való a rövid szösszenetek írása, s gyönyörű elégiákat ír mindenféle gyanús elemekről. 90-es évek közepének Ukrajnájában járunk, ahol van maffia, titkos ügyletek, politikai gondok stb. Később Viktornak feltűnik, hogy azok, akikről írogat, sorra halnak meg különleges balesetekben. S bár egyre több fura dolog történik körülötte, hirtelen még családja és barátja is lesz, de néha el kell menekülnie, ő csak dolgozik, olykor el kell menekülnie, temetésekre járnia, de Misával szinte bármit túlélnek. Persze csak egy bizonyos pontig. De várhatóan előbb-utóbb
A pingvinek mindenkit levesznek a lábukról, ez nyilvánvaló, hiszen még Paris Geller és Doyle se bírták száraz szemmel végignézni a Pingvinek vándorlása című filmet, s ne is beszéljünk ugye a Madagaszkár őrült akciócsoportjáról akik a saját szárnyukon viszik el a filmet. Misa pont úgy viselkedik, ahogy elvárná az ember egy pingvintől aki kicsit depressziós: néha csak ácsorog a sarokba a falnak támaszkodva, esetleg a tükörben nézegeti magát, remélve hogy van társa, örömmel pancsol a hideg vízzel teli kádban vagy nekidől a gazdája lábának. Szóval igen, pingvinekkel még a halál is eladható és ez Kurkov regényében szó szerint értendő.
Viktor egyenes leszármazottja a klasszikus orosz regényekből ismert főhősnek, aki csak él, hagyja hogy sodorja a sorsa és ritkán szedi össze magát annyira, hogy valamit önállóan cselkedjen. S ez engem eleinte még szórakoztatott, aztán kicsit idegesíteni kezdett, úgyhogy nem sikerült annyira lenyűgöznie a könyvnek, mint Hornbyt. Nem volt azért rossz könyv, de tényleg a pingvin miatt meg a hitelesnek érzett ukrán életleírások miatt érdemes elolvasni.
Eredetlige: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2009/04/08/andrej_kurkov_a_halal_es_a_pingvin/