Scan barcode
A review by krisz
The Dinosaur Hunters by Deborah Cadbury
5.0
Eszméletlenül jó könyv, mindenkinek ajánlom, akit picit is érdekel a viktoriánus Anglia történelme!
Persze a dinókutatás a fő téma, de azért mégsem. Azt mondanám, ez csupán apropója ennek a jó kis korrajznak, alapos kutatás terméke ugyanis e könyv. Így élt egy birtokát, címét elvesztett család, így élt egy vidéki orvos, így élt egy brightoni herceg, így élt egy szegény lány, egy pap, egy törtető anatómus… Így szerettek egymásba emberek, így hidegültek el egymástól. Így köttettek barátságok, így születtek az ellenségek. Zseniális.
Gyönyörűen, logikusan és időrendben látjuk, mi mikor, miért és hogyan történt. Miért volt egy felfedezés fontos, mely felfedezés minek köszönhető, hogyan jött rá egy-egy ember valamire. Páratlan elemző munka kristálytiszta eredménye ez a könyv. Cseppet részrehajló – de ezt nem vetem Cadbury szemére, azt gyanítom, Owenről sokkal lesújtóbb képet formálhatott a kézirat első verziójában!
A sztori dióhéjban: az 1800-as évek legelején Mary Anning, apja nyomdokait követve, talált egy óriási őshalcsontvázat, sokan felfigyeltek erre és jöttek az ötletek, élhetett-e az ember, az emlős előtt olyan állat a Földön, ami kihalt. Gideon Mantell vidéki orvost nagyon érdekelte mindez, rengeteg leletet gyűjtött, saját múzeumot rendezett be és teóriákat gyártott, élete alkonyán felvették a Királyi Társaságba is és doktori címet kapott mint geológus. Ő és mások sok állatot, földtani korszakot fedeztek fel, rengeteg kacskaringó volt, mire kiderült, hogy voltak növényevő állatok is, mekkorák lehettek, volt, aki két lábon járt, voltak egészen ősi halak, trilobiták… Külön érdekesség, hogy Mantell annyira elhivatott volt, hogy egy kocsibaleset után eltört a gerince (amit csak halála után derítettek ki), mégis még évekig élt és kutatott és harcolt Robert Owennel, az anatómussal, aki másképp gondolkodott a dinókról (és azért sok mindenben igaza volt). Törött gerincét tartósítószerbe tették és kiállították (Hitler lebombázta London támadásakor).
A könyv nyelvezete is remek, olvastatja magát, elrepül az idő a 300+ olvasása közben, és van benne elég kép, hogy tudjuk, milyen állatokról van szó, hogy néztek ki az embereink.
Persze a dinókutatás a fő téma, de azért mégsem. Azt mondanám, ez csupán apropója ennek a jó kis korrajznak, alapos kutatás terméke ugyanis e könyv. Így élt egy birtokát, címét elvesztett család, így élt egy vidéki orvos, így élt egy brightoni herceg, így élt egy szegény lány, egy pap, egy törtető anatómus… Így szerettek egymásba emberek, így hidegültek el egymástól. Így köttettek barátságok, így születtek az ellenségek. Zseniális.
Gyönyörűen, logikusan és időrendben látjuk, mi mikor, miért és hogyan történt. Miért volt egy felfedezés fontos, mely felfedezés minek köszönhető, hogyan jött rá egy-egy ember valamire. Páratlan elemző munka kristálytiszta eredménye ez a könyv. Cseppet részrehajló – de ezt nem vetem Cadbury szemére, azt gyanítom, Owenről sokkal lesújtóbb képet formálhatott a kézirat első verziójában!
A sztori dióhéjban: az 1800-as évek legelején Mary Anning, apja nyomdokait követve, talált egy óriási őshalcsontvázat, sokan felfigyeltek erre és jöttek az ötletek, élhetett-e az ember, az emlős előtt olyan állat a Földön, ami kihalt. Gideon Mantell vidéki orvost nagyon érdekelte mindez, rengeteg leletet gyűjtött, saját múzeumot rendezett be és teóriákat gyártott, élete alkonyán felvették a Királyi Társaságba is és doktori címet kapott mint geológus. Ő és mások sok állatot, földtani korszakot fedeztek fel, rengeteg kacskaringó volt, mire kiderült, hogy voltak növényevő állatok is, mekkorák lehettek, volt, aki két lábon járt, voltak egészen ősi halak, trilobiták… Külön érdekesség, hogy Mantell annyira elhivatott volt, hogy egy kocsibaleset után eltört a gerince (amit csak halála után derítettek ki), mégis még évekig élt és kutatott és harcolt Robert Owennel, az anatómussal, aki másképp gondolkodott a dinókról (és azért sok mindenben igaza volt). Törött gerincét tartósítószerbe tették és kiállították (Hitler lebombázta London támadásakor).
A könyv nyelvezete is remek, olvastatja magát, elrepül az idő a 300+ olvasása közben, és van benne elég kép, hogy tudjuk, milyen állatokról van szó, hogy néztek ki az embereink.