gorecki's review against another edition
4.0
Az egyik általános nyelvészet óránkon az egyetemen a tanárunk a gondolat és a nyelv közötti kapcsolatról beszélt. Arról, hogy amikor látunk egy kék nadrágban és piros pólóban öltözött kisfiút átfutni az utcán, ezt nem fogalmazzuk meg teljes mondatban magunkban, hanem csak a kulcsinformációt ragadjuk meg: fiú, kék, piros, fut. Azóta is, ha egy kisfiút látok kékben és pirosban, mindig ez a tanár és ez az óra jut eszembe. Meg elképzelem, ahogy a kisfiú kifut a mondatából és át a Szófiai Egyetem melletti úton a nemzeti művészeti akadémia irányába.
Ilyen az én agyam, az én idegrendszerem. Szavakra reagál, a szótagok esésére és a mondatok ritmusára. Különféleképpen reagál egy-egy szóra, és inkább a szavak generálnak a képzeletemben különböző képeket és ábrázolnak jeleneteket, mint fordítva. Ilyenkor csendben ülve magam előtt látom azt, amit éppen hallgatok vagy olvasok.
Maria Gainza esete viszont más. Az ő művészi idegrendszere képekre reagálva elindítja őt egy gondolattársító utazásra. Egy-egy kép tucatnyi gondolatot, emléket és tapasztalatot idéz elő benne, ami végül az ebben a könyvben összegyűjtött szövegeket eredményezte. Egy-egy kép hol a nagymamájára emlékezteti, hol pedig egyenesen önmagára. A szavai áradnak és magukkal ragadnak, olvasni olyan, mint egy élet kiállításán lenni - keretekben kiállított történetek, érzelmek, emlékek. Egy romlott családi viszony, egy repüléstől való félelem, egy száraz földön fuldokló unokatestvér a sok Lautrec, El Grecco meg Schiavoni között.
Gyerekkoromban volt egy játékunk, aminek bolgárul az a neve, hogy “romlott telefon” - a gyerekek egy sorban állnak és az első súg valamit a következő gyerek fülébe, az pedig tovább adja és úgy tovább amíg az utolsó gyerek a sorban nem mondja ki hangosan azt, ami eljutott hozzá (leggyakrabban valami teljesen más) és akkor mindenki nevet és örül és a játék indulhat újra. Én hasonlót játszottam Maria Gainza Látóideg c. kötetével. Olvastam a különféle képek leírását és próbáltam elképzelni milyenek is lehetnek ezek a festmények. Minden elbeszélés végén pedig megkerestem online és megnéztem mennyire hasonlít arra, amit elképzeltem. Szerencsére nem tudok festeni. Olvasni viszont imádtam.
Ilyen az én agyam, az én idegrendszerem. Szavakra reagál, a szótagok esésére és a mondatok ritmusára. Különféleképpen reagál egy-egy szóra, és inkább a szavak generálnak a képzeletemben különböző képeket és ábrázolnak jeleneteket, mint fordítva. Ilyenkor csendben ülve magam előtt látom azt, amit éppen hallgatok vagy olvasok.
Maria Gainza esete viszont más. Az ő művészi idegrendszere képekre reagálva elindítja őt egy gondolattársító utazásra. Egy-egy kép tucatnyi gondolatot, emléket és tapasztalatot idéz elő benne, ami végül az ebben a könyvben összegyűjtött szövegeket eredményezte. Egy-egy kép hol a nagymamájára emlékezteti, hol pedig egyenesen önmagára. A szavai áradnak és magukkal ragadnak, olvasni olyan, mint egy élet kiállításán lenni - keretekben kiállított történetek, érzelmek, emlékek. Egy romlott családi viszony, egy repüléstől való félelem, egy száraz földön fuldokló unokatestvér a sok Lautrec, El Grecco meg Schiavoni között.
Gyerekkoromban volt egy játékunk, aminek bolgárul az a neve, hogy “romlott telefon” - a gyerekek egy sorban állnak és az első súg valamit a következő gyerek fülébe, az pedig tovább adja és úgy tovább amíg az utolsó gyerek a sorban nem mondja ki hangosan azt, ami eljutott hozzá (leggyakrabban valami teljesen más) és akkor mindenki nevet és örül és a játék indulhat újra. Én hasonlót játszottam Maria Gainza Látóideg c. kötetével. Olvastam a különféle képek leírását és próbáltam elképzelni milyenek is lehetnek ezek a festmények. Minden elbeszélés végén pedig megkerestem online és megnéztem mennyire hasonlít arra, amit elképzeltem. Szerencsére nem tudok festeni. Olvasni viszont imádtam.
bookishwendy's review against another edition
4.0
This reads more like an essay collection than a novel, with each chapter intertwining a different painter with a (seemingly, at first) unrelated aspect of the narrator's life. I don't know much in the way of art history, but I enjoyed looking up the related artist/art for each chapter and contemplating tenuous thematic relationships between the "art" and "life" portions. I couldn't always wrap my head around it, but emotionally this book captured me nonetheless.
tonyanicole's review against another edition
challenging
slow-paced
- Plot- or character-driven? N/A
- Diverse cast of characters? It's complicated
3.25
Interesting memoir told thru art
afoolya's review against another edition
4.0
Very beautiful, and not at all what I expected — a series of little vignettes walking us through blurred lines between visual art, historical narrative, and a character's life. The form leads itself to revelation, so I was frustrated about halfway through when it didn't feel as though I was uncovering a mystery or unlocking some big truth, but I came to enjoy the process of just wandering through the woods of this book. I know very little of art history, but Maria Gainza is of course a masterful critic, so the art history and criticism interwoven with narrative made for a dreamy yet surprisingly educational read.
Skimmed through excerpts of the original Spanish and this translation seemed to me to be very precise — detailed concision — I'm used to mid-century maximalism when it comes to Argentinian novels in translation but I think Thomas Bunstead did an excellent job here, coming up with clever turns of phrase that match the author's prosodic pace and flow very well. Will have to seek out some of his other translations soon!
Skimmed through excerpts of the original Spanish and this translation seemed to me to be very precise — detailed concision — I'm used to mid-century maximalism when it comes to Argentinian novels in translation but I think Thomas Bunstead did an excellent job here, coming up with clever turns of phrase that match the author's prosodic pace and flow very well. Will have to seek out some of his other translations soon!
estellegodard's review against another edition
slow-paced
- Strong character development? No
1.75
I didn’t like this. I didn’t like this at all & it’s a shock I even made it through. there was no plot, but beyond that there was no rhyme or reason. I liked the concept of this book & I thought the writing was quite beautiful, but there was no decipherable purpose to the novel, nor was there a clear thread to follow. it was messy and scattered in its thoughts. the painting descriptions were most enjoyable.
cami19's review against another edition
reflective
slow-paced
- Plot- or character-driven? Character
- Strong character development? Yes
- Loveable characters? It's complicated
- Diverse cast of characters? No
- Flaws of characters a main focus? No
4.0